Nagyon-nagyon sokan vannak akik utálják, nem merik megnézni a horrorfilmeket. Bennem már régóta megfogalmazódott ez a kérdés, és az utóbbi időben egyre inkább előtör belőlem. Miért félnek az emberek a horrorfilmektől? Utánanéztem, utánakérdezősködtem, majd összehasonlítottam a saját véleményemmel! Íme:

Először is az ember legjobb barátját (nem.. nem a kutyát, a másik legjobb barátját..) hívtam segítségül, a Google-t. 

397 találat. Őszintén szólva többre számítottam, de így se rossz eredmény. Természetesen nem olvastam végig az összeset, sőt... csak az egyik oldalt nyitottam meg. Tulajdonképpen használható választ NEM találtam, ami viszonylag meglepő, hiszen a gyakorikerdesek.hu-n elég sok marhaságot találhatunk (már elnézést). Épp ehhez a témakörhöz, illetve kérdéshez nem írt senki semmi vicceset, jópofát, vagy értékelhetőt. Próbáltak rávilágítani a lényegre, de szerintem egyiknek se sikerült. Összességében arra céloztak, hogy a filmben látottak beépülnek az agyunkba és elkezdünk gondolkodni, hogy mi lenne ha..?! És ugye így már nem tudjuk elfelejteni a karaktert, ha folyton rágondolunk és borzongunk tőle.

Tehát a Google barátunk ezúttal nem segített túl sokat, jöhet a második lépés! Megkérdeztem pár embert, akik meglepően a fent olvashatóhoz hasonló választ adtak. Kivéve egy személy... a barátnőm. Viszont sajnos kérésére nem oszthatom meg veletek véleményét! 

Összességében elmondhatom, hogy az emberek a filmben látottaktól félnek, azt tartják ijesztőnek. Úgy gondolják, hogy az ami ijesztő egy filmben... a karakter.. És igazuk is van? NINCS!!!!négy!!!44!!

"Micsodaaaa? Ki mondta nincs igazunk? Mit képzelsz te magadról? Azt majd mi eldöntjük, hogy igazunk van vagy nincs te horrorfilm mániás ****, hogy az ág csapná ki a szemed. B*zi! Hogy mered azt mondani nincs igazunk te b*lfasz, ez az én saját véleményem és tuti igazam van te nyomi!" - gondolja most pár "okos".

Na várjál, töröld le a habot a szád széléről és figyelj! Elmagyarázom, hogy mi az, ami igazából számít egy horrorfilmnél, mi az ami tényleg megrémiszt!

Az  első ami tényleg nagyon nagyot számít a horrorban: A ZENE! Most lehet páran ismét kiakadtak, hogy miről beszélek, és hogy ez lehetetlen, meg hasonlók. De ha nekem nem hiszel, próbáld ki nyugodtan. Nézz meg egy filmet hang nélkül, majd hanggal! Garantálom, hogy hang nélkül átalszod a filmet, azonban mikor újra bekapcsolod a hangot, újra rettegni fogsz. 

Van még ami nagyon fontos: Ti nem szoktatok izgulni, amikor a gyilkos üldözi a főhőst? Vajon elkapja? Vajon megöli? Nyilvánvaló persze, hogy nem fogja eltenni láb alól, hiszen akkor esélyt sem adnak a folytatásnak.  Az sem biztos, hogy elkapja, de ha elkapja, akkor újra izgulunk, hogy vajon mit fog vele csinálni? Nyomasztó kérdések, aki nem szeretne ilyeneken hetekig agyalni, az tényleg ne nézzen horrort…

A tinihorror készítőinek alapvetően nem az a célja, hogy magától a látványtól, vagy a zenétől ijedjünk meg, sokkal inkább az életszerű történettől borzad el legtöbbünk. Rendben, aláírom, ha velem valami ilyesféle dolog történne, nem kezdenék el a sötét erdő felé futni, mint ahogy azt ezekben a filmekben rendszerint tapasztaljuk. Amikor egy butácska amerikai tini-drámát/ horrort/ krimit – nem is tudom hová sorolni – néztem, azon gondolkodtam, vajon hol találtak egy elmebeteget, aki képes volt ezt finanszírozni. Persze vannak kivételek, gondoljunk csak a Fűrész sorozat első három részére. Ugyan a film hét részből áll, nyilvánvaló, hogy a negyedik résztől már csak a show miatt folytatták, a hetedik részről meg beszélni sem érdemes. És mégis: bármennyire gagyik ezek a filmek, azért a készítőknek mégiscsak van pár jó húzásuk, amivel újra és újra rettegésben tudnak tartani a képernyő előtt. A zene vagy a „velem is megtörténhetne” hátborzongató érzése, ki tudja… az összhatás számít, meg ami mögötte(d) van.

Én úgy gondolom, hogy ezek amik igazán számítanak, nem pedig, hogy mennyire jegyzed meg a gyilkost, és annak megjelenését!